A régi időkben december 27-én tartották Szent János evangélista ünnepét. A 18. század közepéig karácsony hármas ünnep volt, mert Szent István (dec. 26.) és Szent János (dec. 27.) napjáról is megemlékeztek, később azonban csak Szent István napja maradt ünnep.

Az István és János nevűek ezen a két napon tartották névnapjukat, amely együtt járt a névnapi köszöntővel és az áldomással.

Búzásbocsárdon például a legények hajnalban mentek az Istvánokat és Jánosokat köszönteni. Törülközővel kötötték meg őket, majd kivitték a kapuba, ráfektették egy sulykoló padra, és a sulyokkal rájuk vertek, ezután bort kaptak, hogy meggyógyuljanak.

Az áttelepült bukovinai székelyek hajnalban kezdték a köszöntést: megálltak az ablak alatt és énekeltek, majd a szobába lépve valaki közülük a következőket mondta: „örvendjünk és adjunk hálát Isten szent fölséginek, hogy megadta érnünk Krisztus születése napját és azt is eltöltötte és átléptetett úgy, mint Szent István mártír és Szent János evangélista napjára. Kívánjuk, hogy Isten ő szent felsége továbbra is tartsa meg és oltalmazza minden szomorúságtól.” Ezután megvendégelték a köszöntőket. A rokonokat, jóbarátokat ebédre is meghívták.

A Nógárd megyei Hasznos településről is fent maradt egy köszöntő ének, amelynek változatai Csallóközből, Nógrádból, Hevesből, Csongrádból is ismertek:

Örvend az ég vígassággal, dícséretekkel,
Ragyog ez nap sugarival tiszta fényekkel.
A csillagok derülnek, derülnek,
Oly már messze kerülnek, kerülnek,
Minden angyalok örülnek, ma zengedeznek.
Dicsőséges Szent János (Szent István) is veszi hárfáját,
Pengedgeti, pengedgeti kedves nótáját.
Azt kívánom szívesen, szívesen,
Hogy az Isten éltesse, éltesse,
Testi lelki áldásokkal szerencséltesse.

 Elég erős hasonlóságot fedezhettek fel az eredeti köszöntő és a Csík Zenekar dala között:

A köszöntés után szóban mondták: „Pénzbe’ járjon bokáig, százhúsz éves koráig”. A névnapot köszöntő gyerekek ezután diót, mogyorót, pénzt kaptak.

Ehhez a naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása is: mint minden szentelt ételnek és italnak, ennek is mágikus erőt tulajdonítottak, betegeket gyógyítottak vele és a bajok megelőzésére is használták, például a boroshordókba öntötték, hogy ne romoljon el a bor.

Isten éltesse a Jánosokat és egészségükre!