Kerek istenfája,
Szép tizenkét ága,
Szép tizenkét ágának
Ötvenkét virága,
Ötvenkét virágán
Három aranyalma.
Aki ezt kitalálja,
Hull az áldás arra.

(Galga menti találós mese)

A hagyományos paraszti életmód a természet rendjéhez igazodott: a falusiak „programját” nem az irodai munkaidő vagy a hivatali nyitva tartás szabta meg, hanem a Nap járása. Az évkör kereke tényleg az évszakok váltakozása szerint forgott, és minden munkának megvolt a rendelt ideje. Nem is lehetett ez másként, hiszen a gazdálkodók a földből éltek, és fáradozásuk akkor lehetett igazán eredményes, ha nem a természet ellen, hanem vele szoros együttműködésben tették a dolgukat.

Azt is tudták, hogy a hétköznapok monoton ütemét néha meg kell törni, és az év néhány napját kiemelték a többi közül. Az ünnep nem puszta pihenést vagy „leeresztést” jelentett, inkább a megszokottból való kitekintést és megállást – mert ha a kereket sosem állítják meg, könnyen mókuskerékké válik.

Többek között ezeket az ünnepeket jelezte a kalendárium, vagyis nyomtatott naptár, ami a 19. századtól a legtöbb falusi portán helyet kapott. Nem egyszerű naptár volt ez, hanem szórakoztató olvasmány is: a kalendárium lapjain az egyes hónapokra vonatkozó rigmusokat, ismeretterjesztő érdekességeket, időjárási megfigyeléseket, fontos eseményeket, sőt jövendöléseket is talált, aki forgatta.

Ebben a rovatban hasonló tartalommal találkozhattok majd. Bár jövendölésekbe nem feltétlenül bocsátkozom, az egyes hónapokhoz kötődő legfontosabb egykori szokások és ünnepek kis gyűjteményéből szemezgethettek.