Délután négy óra van, de már sötétedik. A Gergely-féle naptárreform (1528) előtt a mai volt az év legrövidebb, egyben a téli napforduló kezdőnapja is: „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja.” Ezzel függ össze a ma ünnepelt Luca név eredeti jelentése is, hiszen a latin lux, vagyis fény szóból származik.

A magyar néphitben Luca alakja kettős: a legendabeli „fényhozó” Szent Luca mellett boszorkányszerű, rontó nőalakként is megjelenik – ez a kettősség talán a fény-sötétség elválaszthatatlanságát is szimbolizálja.

 „Luca, Luca, távol légy!”

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, és a legfontosabb teendő a boszorkányok rontása elleni védekezés volt.

A Tápió vidékén az ólak ajtajára fokhagymával rajzoltak keresztet ezt skandálva: „Luca, Luca, távol légy!”

Az Ipoly menti falvakban az ólajtókat és az állatok fejét is megfokhagymázták, az istálló elé pedig hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék, lefekvés előtt pedig érdemes volt fokhagymát enni.

Csallóközben Luca napján nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra.

Lucaszéke

Nemcsak a falu lakóira, hanem a boszorkányokra is veszély leselkedett, mert könnyedén lelepleződhettek a mágikus lucaszék segítségével. A lucaszéket általában kilencfajta fából, fémszög nélkül készítették Luca naptól karácsonyig. Innen ered a mondás, hogy „lassan készül, mint a lucaszéke.” Az éjféli misén aztán eljött az igazság pillanata: a lucaszékről állva lehetett meglátni a szarvat viselő boszorkányokat.

Jóslások, termékenységvarázslás, munkatilalom

Luca másik, jóságos alakjához köthetők a már Katalinkor is említett házasságjóslások: Luca napján az eladó lányok meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és azt tartották, hogyha kizöldül, a következő évben férjhez mennek.  A lucacédulákra írt, gombócba főzött férfinevekből való jóslásnak is nagy divatja volt.

Nemcsak a leendő férjekre, hanem a jövő évi időjárásra is kíváncsiak voltak. Ilyenkor kezdték el csíráztatni a lucabúzát: ha karácsonyra kizöldült, jó termést vártak. Több helyen lucakalendáriumot vagy hagymakalendáriumot is készítettek.

Sok – főként tyúkokkal kapcsolatos – termékenységvarázslás is szokás volt ilyenkor, például a gazdasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie kellett, hogy a tyúkjai jó tojók legyenek. Tilos volt varrni vagy fonni, mert ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét is, és nem tudnak majd tojni. Sütni sem javasolt, mert a kenyér kővé válik, vagy a kemencén ülő Luca megeszi a kenyeret és a kemencébe löki a gazdasszonyt. A tollfosztás és a babfejtés viszont kifejezetten javasolt munka volt ahhoz, hogy a tyúkok könnyebben tojjanak.

„Szabad-e kotyolni?”

Luca napján fiúgyerekek jártak házról házra lucázni, kotyolni. Termékenységvarázsló énekeket és verseket mondtak, cserébe ajándékot kaptak a háziaktól.

Bizonyos vidékeken fehér lepelbe öltözve alakoskodtak, máshol Luca-napi tréfaként a legények kicserélték a kapukat vagy szétszedve a tetőre vitték a szekeret.

Egy szó mint száz: ma éjjel mindenki legyen észnél, és vacsorázzon egy kis fokhagymát!