„A fársángolást az egész fiatalok kezdték. Volt álarcnak csinálva kemény papírból maszkura, ami be volt festve, és egy-egy csepübogyó aggatva rá, nagy bajusz, szem, szőr, hosszú orra csinálva, rongyos gúnya. Ide-oda nyúlkáltak vagy mintha tetveződnének, dobták a leányokra. Némelykor odadugta hosszú orrát a leány arcához, aki ijedségibe felugrott, és visított, aztán lett nagy visongás, persze nevetés is.”
